Elérkeztünk Balaton környéki barangolásunk utolsó részéhez. Enying, Balatonendréd és Polgárdi bemutatásával visszaértünk Veszprémhez, és így a kör bezárult. Következő számunkban más tájakra kalauzoljuk el olvasóinkat. Egy biztos, a víz közelében maradunk. Nem kétséges, hogy a partok mentén sok ismert és felfedezésre váró település fogadja az utazót. Tartsanak hát velünk ezután is.

Enying
A 7300 lakosú Fejér megyei kisváros a Balaton délkeleti kanyarulatához közel, a termékeny Mezőföldön fekszik. Első írásos említése 1138-ból, a dömösi prépostság birtokösszeírásából való. A község elnevezése valószínűleg egy ómagyar személynévből ered. Több birtokosváltás után, 1720-ban került vissza Enying a Batthyány családhoz, és ettől kezdve a település és a birtok fejlődése összekapcsolódott. Enying a 18-19. század folyamán nyerte el jellegzetes arculatát. Erre az időszakra tehetők a herceg Batthyány Fülöp által megszervezett birtok jelentősebb építkezései: a Batthyány-kastély bővítése, a gazdatiszti épületek, a gazdasági épületek és a kastélyt körülvevő angolpark kialakítása, valamint a katolikus templom megépítése. Ezek alapozták meg Enying városias jellegét, és ma is a városképet meghatározó épületek.
A 64-es főút által kettészelt település parkosított, széles főutcájával, tetszetős középületeivel és virágos előkertekkel övezett lakóházaival kellemes, hangulatos kisváros.

Nepomuki Szent János római katolikus templom (Szabadság tér 4.)
Herceg Batthyány Fülöp építtette 1838-1840 között a neoklasszicista stílusú, ünnepélyes homlokzatú műemlék templomot. Jellegzetességei: az oszlopos előcsarnok, a kupola és a latin kereszt alaprajz. A harminc méter magas tornyot gazdagon aranyozott keresztgömb és kereszt díszíti. A fő oltárkép a templom védőszentjét, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja.

Református templom (Kossuth utca 48.)
A templom 1789-1792 között herceg Batthyány Lajos támogatásával épült, a Török család hajdani földvára helyén. A templom eredeti tornyát a második világháborúban lebombázták. A kiváló akusztikával rendelkező templomban, a komolyzene kedvelőinek nagy örömére, nyárestéken orgonaművek csendülnek fel neves előadóművészek közreműködésével.
A református templom kétszáz éves fennállásának évfordulóján, a templom körüli várdombon állították fel az Enyingi Török Bálint emlékére emelt kopjafát, mely Gál János fafaragó népművész munkája.

Batthyány-kastély (Szabadság tér 16.)
Herceg Batthyány Fülöp 1809-1811 között -Georg Möser kőművesmester tervei alapján -klasszicista stílusban bővíttette ki a korábbi földesúri kastélyt, mely 1870-től 1895-ig a Draskovics, majd 1895-től 1946-ig a Csekonics család tulajdonában volt. A kastély eklektikus átalakítása Csekonics Endre nevéhez fűződik. Az épület falai között 1946-tól gazdaképző iskola működött, az 1960-as évek elejétől pedig rendelőintézet kapott itt helyet. A hangulatos belső udvar a "Muzsikáló Kastélykert" című nyári rendezvénysorozatnak ad otthont. A műemlék kastélyt körülvevő park -Czifrakert -árnyas fáival a kellemes pihenés és kikapcsolódás élettere, másrészt egyik helyszíne a város nyári szabadtéri rendezvényeinek is.

Turul-szobor és első világháborús emlékmű
A bronzból készült turulmadár Orr Lajos, a világháborús emlékmű Somogyi Sándor szobrászművész alkotása.

Lovaglás
Az Enyingi Állami Gazdaság sáripusztai telepén sportlovakat nevelnek. Enying-Kabókapusztán kiváló lehetőség nyílik a lovaglásra. Szinte érintetlen természeti környezetben fogadja vendégeit a hangulatos panzió, a Varga-tanya. 10-15 éves gyerekek részére lovastábort szerveznek, angol nyelvoktatással. Tereplovaglásra és terepkocsizásra előzetes bejelentkezés után indulhatunk. Kabókapusztán évente Országos Díjugrató Lovasversenyt rendeznek, melynek során a Török Bálint-vándorkupa megszerzéséért küzdenek a versenyzők.

Balatonendréd
Endrédet a 7-es útról, Zamárdiból közelíthetjük meg. A parttól öt kilométerre fekvő település Külső-Somogy kiemelkedéseinek (Öreg-hegy, Rózsa-hegy, Duda-hegy) ölelésében, az Endrédi-patak völgyében, szép természeti környezetben található.
A település története régmúltra tekint vissza. Egy 1082-ben kelt írás említi először Endrédet "villa Endredet et altera Endreed" néven, majd Endredi, Endred (inferior et superior), Endreed, Endrid, Olso Endred, Also Endred változatokban jelölik okleveleink. Nevét kétségkívül a római katolikus egyház védőszentjéről, Andrásról kapta, az ő tiszteletére szentelték a község katolikus templomát is.
Szelíd, dombos határát a történelem évszázadai alatt sokan uralták. 1082-ben László király a veszprémi káptalan birtokaként erősítette meg, ekkor még majorként szerepelt. Egy 1229. évi oklevél szerint már a székesfehérvári káptalan birtoka volt mint Alsó és Felső Endréd. 1237-ben szőlőföldjei a szentmártoni apátságé voltak, a települést szőlőmunkások lakták. A török uralom alatt a hadászatilag számottevő jelentőségű endrédi vár a tihanyi várhoz tartozott. Falait a harcok megrongálták, majd a török kiűzése után állapota tovább romlott. Köveit a templom falába, a lakóházak alapozásába építették be.

Endréd lakossága a török megszállás kegyetlen éveiben a falu határában lévő löszfal barlangjaiban húzta meg magát, menedékhelyük volt a Duda-hegy oldalából nyíló Barát-lyuk és a Likas-domb több osztatú üregei. Ez utóbbi barlang egyik üregében a falba vésett 1887-es évszámú magyar címerre és kőpadokra leltek. Az elbeszélés szerint talán a híres somogyi betyárnak, Patkó Bandinak lehetett itt a búvóhelye.

A török megszállás idejéből dűlőnevek is maradtak ránk. A Duda-hegyen volt a török bég mulatóhelye, a Rózsa-hegyen pedig fenséges illatú rózsákat neveltek.

Katolikus templom (Szabadság tér 16.)
A katolikus templomot a 16. században alapították, 1772-ben bővítették, tornyát 1821-ben emelték. Említésre méltó művészi munka rokokó stílusú főoltára, a szószék és az orgona. Bejárati ajtaja felett a tihanyi apátság kőből faragott címere látható.

Szentháromság-szobor
A Fő utca és Kossuth utca alsó végénél (Óvoda udvar) találjuk a barokk Szentháromság-szobrot, amelynek ábrázolási módja a középkori "Gnadestuhlok" hagyományait követi.

Kájel-csipkeház (Kossuth Lajos utca 30.)
Büszkeséggel szólhatunk az európai kultúra részeként számon tartott, határainkon túl is jól ismert népművészeti kincsről, a balatonendrédi vert csipkéről. E flandriai eredetű csipke készítésével a századfordulón kezdtek foglalkozni. Meghonosítása Kájel Endre református lelkész és felesége munkájának köszönhető. A csipkeverés napjainkban újból virágkorát éli. A balatonendrédi csipke történeti kiállítását, az eredeti eszközöket, mintákat, kész darabokat családi magángyűjteményként a Kájel-csipkeházban tekinthetik meg a látogatók. Az 1905 óta meghonosított kézművességet, mellyel valamikor több százan is foglalkoztak a településen, nem hagyják kihalni. Nem csupán az idősebbek ismerik a csipkeverés fortélyait, tudásukat átadják már a kisiskolásoknak is. Így ők lehetnek ennek az ügyes kezet igénylő foglalatosságnak az örökösei, melynek már csaknem százesztendős hagyománya van a településen.

  Református templom (Fő utca 43.)
A református templomot 1792-ben, II. József 1781-ben kiadott türelmi rendeletének engedélye után építették, de nem a főútra, hanem az úttól távolabb, a telek közepére. 1883-ban bővítették. A templomban őrzött ónkupák iparművészetünk remekei közé tartoznak.

Első és második világháborús emlékmű (Fő utca 75.)
Jellegzetes köztéri látványosság a polgármesteri hivatal mellett lévő első és második világháborús hősi emlékmű, melyet a község lakossága 1993. március 15-én állíttatott.

Fafaragó és fazekasműhely
Családi gyűjteményben láthatók Huszár László népi fafaragó munkái a Fő utca 39. szám alatt. Ugyancsak családi vállalkozásként működik a Sárvári Fazekasműhely (Petőfi Sándor utca 12/a.), ahol fekete, mázas és kézzel festett kerámiák, népművészeti tárgyak láthatók.

Barát-lyuk
A Duda-hegy oldalában van a Barát-lyuk, melyet az iskola melletti földúton haladva közelíthetünk meg. A településtől mintegy kétszáz méter megtétele után jobbra, 5-6 méter magasan, a partoldalban nyílik a föld alatti járat. A széles alagút már feltöltődött, így csak gyalogolva lehet benne haladni néhány métert. Egy átjáró után kiszélesedik, de már beomlott, és nem jutunk tovább. Nem lehet ellenőrizni hát, hogy igaz-e a legenda, mely szerint egészen Zamárdiig tart. Ennél valószínűbb, hogy egy hajdani borospince maradéka. Feltehetőleg több mint fél évezrede vájták a földbe. Neve arra utal, hogy a tihanyi apátságé volt, és itt gyűjtötték össze a dézsmaként fizetett bort. Ez a kitűnő középkori bortermő vidék egyetlen látható emléke. A települést körülölelő dombokról csodálatos panoráma nyílik a teljes Balatonra, annak északi partjára. Különösen a Tihanyi-félsziget festői látképe varázsolja el szemünket.

Polgárdi
A város Fejér megyében, a Mezőföld termékeny sárvidékén terül el. Kiváló közlekedési feltételekkel rendelkezik, a Balaton egyik előtelepülése. Évezredek óta lakott, az államalapítás után a Polgárdi-Kőhegyen épült fel Szent István király testőrparancsnokának rezidenciája, szomszédságában klarissza rendi kolostor állt. Egy 1277. évi oklevélből tudjuk, hogy IV. (Kun) László Polgárdit a Bökény nemzetséghez tartozó Jakab comesnek adományozta. 1397-ben Batthyány György esztergomi várkapitány a település birtokosa. A 14. század végétől 1945-ig Polgárdi története egybekapcsolódott a Batthyány család históriájával.
A török hódoltság másfél évszázada törést okozott a település fejlődésében. Sok idő telt el, míg a 18. század első évtizedétől Fejér megye dinamikusan gyarapodó községévé vált. Megszilárdult a helyi közigazgatás, a református egyházközösség a 17. század közepén alakult ki, a Batthyány család támogatásával a római katolikus hitélet is fejlődésnek indult.

Ősmaradványok
A polgárdi kőfejtőben -a hazánkat valaha borító beltenger lerakódott üledékeiből kialakult Szár-hegy barlangjában -a Kárpát-medencében egyedülálló ősmadár-maradványokat tártak fel. Az ötmillió éves megkövesedett csontmaradványok bizonyos fajok esetében világviszonylatban az eddigi legrégebbi előfordulásnak bizonyultak. Ezek a leletek a madárvilág törzsfejlődésének tudományára is hatással voltak. Polgárdi nevezetességei közé tartozik a volt Batthyány-rezidencia területén lévő, Magyarországon egyedülálló nagyságú mamutfenyő.

A római katolikus templom és környéke
A templom mellett lévő temető és a temetőkápolna számos Batthyány és Andrássy családtag örök nyughelye. Itt van eltemetve gróf Andrássy Gyula, a monarchia utolsó külügyminisztere is. A templom mellett áll az első világháborús emlékmű. A családi otthont jelentő polgárdi kastélyban lakott gróf Batthyány Gyula, a magyar szecessziós festészet kimagasló alakja, a mártírhalált halt első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos dédunokája. A hányatott sorsú művész számos díjat nyert nemzetközi kiállításokon. 1952-ben hazaárulás címén nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után a "festő gróf" Polgárdiba vonult vissza, és itt élt haláláig a korábbi tiszttartói lakásban. Az újkori barbarizmus egyik áldozataként, 1959-ben elfeledve halt meg. Művei egy része magángyűjteményekbe került, illetve a Magyar Nemzeti Galéria féltett kincse. Néhány képét Bicskén, a Batthyány-kastély kiállításán tekinthetjük meg.

Református templom (Kossuth utca 135.)
A késő barokk templom 1807-1811 között épült. A szószék és a padok copf stílusúak. Az úrasztalához tartozó tárgyak között négy régi, cinből készült kanna található. A Batthyány család támogatásával -az 1752-ben emelt kápolnát szentélyként megtartva -1853-ban épült klasszicista stílusú katolikus templomot 1929-ben felújították és kibővítették. Mennyezetét a mezőkövesdi Takács István 1937-ben készült Szűz Mária mennybevitelét ábrázoló mozgalmas képei díszítik. Főoltárképét -Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának -Enders Antal készítette 1853-ban. A két homlokzati tornyos, háromhajós templom féltett kincse az 1752-ből származó, 150 bécsi font súlyú harang, amelyen a Szeplőtelen Fogantatás és Szent József képe, valamint a Batthyány család kettős címere látható.

Batthyány Lajos-szobor (Batthyány u. 132.)
Gróf Batthyány Lajos szobrát a 2000. évi millenniumi ünnepségek keretében avatták fel, az egykori miniszterről, a falu birtokosáról elnevezett utcában tekinthetjük meg.

Veres Annamária

Fotó: Szekeres László

Magyar Nagylexikon
(www.somogyvar.hu)