Kenese nevét elôször a veszprémvölgyi apácáknak szóló görög nyelvű adománylevél említi. A középkori oklevelekben Knisza, Kensa, illetve Kenese változatokban elôforduló név szláv eredetű, fejedelmet, vezérurat jelent. Az e tájon már a rómaiak idején is magas szinten űzött földművelést, illetve szôlô- és borkultúrát a honfoglaló magyarok utódai a bencés szerzetesek irányításával sajátították el. A keneseiek szorgalmas munkájának köszönhetôen már az Árpád-korban is virágzó település a XVI. századra mezôvárosi rangig emelkedett.

A kenesei magaspart

Aliga-Akarattya-Kenese magaspartja a földtörténeti harmadkor maradványa. A Part-fô oldalába vájt barlangokat Tatár- vagy Török-likaknak nevezik, s keletkezésükrôl számos történet született. Azt tartják, hogy a nyílásokat a tatárok elôl menekülôk vájták a partoldalba, de a török elôl is ide bujdostak a helybeliek. A szakemberek szerint azonban inkább arról lehet szó, hogy a középkorban a telek és ház nélküli zsellérek kerestek itt lakóhelyet. Késôbb a falu lakossága mindenféle veszély esetén felkereste a barlangokat, majd a szegények használták lakásként, míg végül a halászok tartották itt munkaeszközeiket.

Az elsô barlang a partfal pereme alatt mintegy húsz méterre nyílik. Készítése idején még idáig ért el az a törmeléklejtô, amelyen megközelíthetôk voltak a nyílások. A Balaton okozta alámosás következtében azonban a lejtô mind lejjebb csúszott, így a - véglegesen egyébként a múlt század közepén kilakoltatott - barlanglakók arra kényszerültek, hogy egyre lentebb alakítsák ki lakásaikat. A magaspartok mozgása miatt a partszakasz képe napjainkban is változik.

A tatárjárástól az ezredik születésnapig

A tatárjárás után talpra álló falut a törökök pusztítják el ismét, a dúlásoknak áldozatul esik a Kenesével szomszédos másik három település, Csittény, Sándor és Máma is. A történelem késôbb is gondoskodik arról, hogy legyen mit megörökíteni a falu krónikájában. 1532-ben például országgyűlést tartottak az ún. akarattyai "nagy fánál", amelyen a török helyett egymással csatázó királyok, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd ügyében döntöttek. A néphagyomány szerint a Rákóczi-szabadságharc idején pedig még maga a fejedelem is megfordult Kenesén, s a híres brigadéros, Béri Balogh Ádám csapatai a falu Hosszúmezô nevű határrészén mértek egy ízben vereséget a császári haderôkre.

A XIX. század elsô évtizedeiben még az úthálózat hiánya akadályozza a fejlôdést, s csak a Festeticsek öreg vitorlásai szállítottak ide árut, de 1846-ban már itt köt ki elôször a Kisfaludy gôzös fedélzetén Széchenyi Istvánnal. A menetrend szerinti hajójáratok megindulása után a többi Balaton-parti településhez hasonlóan Kenese is elindult az üdülôfaluvá válás útján. Elöljárói elsôként építettek facölöpös hajókikötôt, és postakocsival mentek Lepsényig a fôvárosból vonattal érkezô utasok elé. A kikötô díszének számított Jánosi Gusztáv püspök jachtja, a Dodo. Jánosi sokat tett a falu fürdôéletének megteremtéséért, ô építtette skót mintára az elsô villát. A Budapest-Tapolca vasútvonal megnyitásának évében, 1909-ben a települést Balatonkenesére keresztelték. A vasúti közlekedés megindulás után népszerű nyaralóhely lett, ahol egymás után épültek a panziók, villák. A világháborúk okozta károkat és átmeneti visszaesést hamar kipihente, s a közigazgatásilag 1950 óta Balatonakarattyát is magában foglaló nagyközség napjainkban a Balaton kedvelt üdülôhelye.

Kenesei kalauz

Bár Kenesét is elsôsorban a Balaton miatt keresik fel leginkább az üdülôk, azért a part is számtalan látnivalót kínál. Szép idôben érdemes a vasútállomástól induló gyalogúton felsétálni a Part-fô tetején 1927-ben emelt Soós Lajos-emlékoszlophoz, ahonnan egészen Tihanyig is el lehet látni. Letekintve teljes nagyságukban bontakoznak ki a magaspartok egyes szakaszai. Ha pedig véletlenül május-június táján járunk erre, az Európában is egyedülálló növényritkasággal, a tátorjánnal is találkozhatunk. Ez a körülbelül derékmagasságú, gazdagon elágazó, terebélyes növény igen magas C vitamin tartalmú, a XVII. században Erdélyben csemegeként fogyasztották. A XIX. században csaknem teljesen kipusztult, ma szigorúan védett. Kenese legszebb műemlékének a Táncsics Mihály utcában épült barokk lakóházat tartják. Szépen helyreállított földszintjén a Zsindelyes-csárdát, emeletén pedig a helytörténeti gyűjteményt találjuk. A tájház és a faluház a Balaton-felvidék múltját és hagyományait, az itt élô emberek életét bemutató gazdag anyaggal várja a látogatókat, a közel ötszáz éves óparókia épületében pedig ma a könyvtár működik. A mai római katolikus templomot 1819-ben emelték. A régi katolikus templom romjaira a XVII. században építették a református templomot. A tornyot 1739-ben csatolták a nyugati oldalához, majd mintegy száz év múlva megmagasították. Érdekesség, hogy a legtetejét egy díszes gomb ékesítette, amelybe emlékiratot tartalmazó hosszúkás üveget helyeztek.

Vitorlásélet Kenesén

Az 1920-as évek elején a Fôvárosi Segítô Alap kezdett Kenese és Akarattya között beruházni. 1926-ban az elsô szálloda már vendégeket is fogadott, s Kenesén a Balaton egyik legszebb üdülôegysége létesült szállodákkal, vitorláskikötôvel és stranddal. 1928-ban az üdülô már három gaffos, osztályon kívüli jolléval rendelkezett, s egyre erôsödött az igény egy kenesei egyesület létrehozására.

A kor nagy vitorlázói közül az amszterdami olimpián versenyzô Uhl Raoul és testvére, Gyula, valamint Jordán Richard az alap igazgatóját kérte a kezdeményezés támogatására. Az igazgató fia az akkoriban még csak tízéves, de már lelkes vitorlázó, Dulácska György. A szakosztály szépen fejlôdik, olyan ismert vitorlázók viszik a prímet, mint Uhl Gyula és Raoul, Jordán Richard, Méray-Horváth Endre és késôbb Dulácska György, de a tagok között találjuk a késôbbi legendás edzôt, Hamvas Imrét is. A háború után már Dulácska az, aki igyekszik megmenteni a szakosztályt, ennek azonban az az ára, hogy el kell költözniük Kenesérôl. Velük együtt az élsport is távozik a városból.

Csak a legutóbbi idôkben a Kenese Marina-Port megnyitásával kerültek ismét válogatott vitorlázók Kenesére. Itt versenyez Eszes Tamás és Czégai Péter is, akik jó eséllyel pályáznak az athéni kiküldetésre. Egyre többen vitorláznak az egyesület színeiben, s már versenyeket is rendeznek: az idén többek között az Asso Európa-kupa futam és az 50-es cirkáló osztály bajnokságának színhelye volt a Kenese Marina-Port.



Forrás: A Balaton keleti kapuja (szerk.: Szabó Pál Csaba) és Balatonkenese honlapja

Fotó: Bujnovszky Tamás